Sportblog

A röplabda a nyár játéka szerintem. Dög meleg, strand, vagy valami vízpart, homokos pálya (de nem homoszexuális), 4-6 ember, és máris mehet a játék!

Nagyon jó szórakozást nyújthat a röplabda a vízben is, ha ki van feszítve egy háló a medencében, vagy, mint néhány helyen a Balatonban is. Bár itt ugye akadályozva van a sörözés, ami a szárazon azért megoldható, ha gyakorlott röpis az illető. Nem sok minden kell a játékhoz, hiszen ha megvagyunk rá elegen, akkor csak egy labda és egy háló kell, aztán már mehet is a játék. A hagyományos értelemben azonban a röplabda teremben játszandó, és van külön férfi és női ága is.

A szabályai nagyon egyszerűek, nagyjából szerintem mindenki tisztában is van velük, de röviden azért tekintsük át, hátha valaki most először hall erről a nemes játékról. Két csapatra oszlunk, mindegyikben ugyanannyi játékos. A számok eltérnek, már 2 vs. 2-ben is lehet játszani, de profi szinten, hivatalos mérkőzéseket 6 játékossal játszanak, és ugyanennyi cserejátékos is van. A lényeg az, hogy a labdát kézzel átüssük a háló túloldalára úgy, hogy az lepattanjon egyet, és ne érje el egyetlen játékos sem az ellenfél csapatából. Ehhez értelemszerűen jól kell tudni helyezni a labdát, megfelelő erővel kell megütni, és ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy az ellenfél ne tudja visszaadni a lepattanó labdát. Lehet trükközni, váratlanul passzolni, adogatni a háló előtt és hirtelen lecsapni a labdát, hogy ne legyen ideje a hálón túllévőknek lereagálni az eseményeket. A játék mindig szervával indul, ekkor a leghátul lévő játékos feldobja a labdát és egy karatekörbepörgőütéssel, ninja kiáltással átüti a labdát az ellenfél térfelére. Ha nem tudják visszaadni a szervát, akkor az egy ász ütés volt :) Ha lepattant az ellenfélnél a labda, és nem tudták azt visszaütni, akkor pont jár a mi csapatunknak. Összesen 25 pontot kell szerzeni, hogy egy játszma véget érjen, és minimum két ponttal kell megnyerni azt. A mérkőzés öt játszmából áll összesen.

Fontos továbbá, hogy az ellenfél nyilván védekezhet, méghozzá úgy, hogy megpróbál sánccal hárítani. Ez azt jelenti, hogy a hálónál lévő játékosok ugrálnak, kezüket teljesen kinyújtják, és ezáltal megpróbálják blokkolni a feléjük repülő labdát. Az ellenfél játékosai, tehát a fogadó csapat játékosai maximum háromszor érinthetik a labdát, mielőtt visszajuttatnák azt a szerváló csapat térfelére. A sáncolás ebbe nem számít bele.

A legfontosabb poszt talán a pelenkaemberé, a liberóé. A liberó az, aki kisebb az átlagnál, ámde tehetséges, ezért benne van a csapatban :) Mivel a sáncembereknél elvárás, hogy magasak legyenek, a kisebbek tulajdonképpen kiszorulnak a játékból. Nos, a liberó poszt nekik van kitalálva :)

Van tehát strandröplabda, és sima, szárazföldi röplabda is. Mindkettő elég élvezetes, de a strandröpi talán azért jobb, mert ott az ember rögtön össze tudja kapcsolni a játékot a pihenéssel és a sörrel, míg a teremben megvívott játék során ez nem annyira szokásos. Persze ha olyan a közösség, akkor az is lehet ugyanolyan móka :)

A roller kifejezés az angol roll szóból ered, ami gördülést, suhanást jelent.  A suhanás pedig az az állapot, amit 4, kellemesen behűtött sör után érzünk a tűző Napon. A roller egy kereken gördülő fémlemez, avagy egy nyeles gördeszka. Egy lábbal lépünk rá, így hajtjuk magunkat a másikkal. Ha menőzni akarunk, mindkét lábunkat feltéve gurulhatunk is. Annyira szépen hangzik, nem? A rock n roll kifejezés is valami ilyesmit jelentett eredetileg: zúzós zenét játszottak régen a rokkerek. Nem olyanokat, mint manapság. Hát őket biztosan majd más öleli át, mert nem igazi rockzenekar.

Gyerekkoromban még sok kicsi gyerek élt a kerületben, ahol laktunk. Négy darab 2 emeletes házból az összes gyerek hétvégente kivonult a házak közötti térre és játszottunk. Néha ragacslabdáztunk, volt, hogy kosaraztunk, de – be kell vallanom- volt olyan is, amikor a Vészhelyzet egy-egy epizódját játszottuk el. Egyszer a tárolóban kutakodva találtam két ütőt, amiről azt hittem, teniszütők. Felvittem a szüleimnek megmutatni, hogy mik ezek, és anyukám nevetve mesélte, hogy ezek az ütők húsz évvel idősebbek nálam. Tanulmányútról hozta a nagy, vörös Szovjetunióból. Ám nem kell aggódni, nem káder volt ő, csak egyetemi ösztöndíjas. Legalábbis a 3/3-as jelentés alapján. Néha kihordtam az ütőket játszani, de sose szerettem igazán. Aztán eltelt 15 év, és most nyáron lementünk egy régi harcostársammal ütögetni a tollaslasztit kicsit. De most már beleszerettem. Olyannyira, hogy már elhoztam magammal a lakásomba is, hogy majd játszunk vele, ha lesz időnk. Időnk lenne is, de még helyet nem találtunk rá itt az ötödik kerület szívében. Bár néha mikor bezárnak a minisztériumok (jellemzően pénteken délben…), akkor gyakorlatilag az utcán is lehetne ütögetni. Ja, de biztosan van valami jó kis rendelet rá, hogy utcán nem szabad boldognak lenni! :)

A görkorcsolya csak annyiban hasonlít a sima korcsolyára, hogy egy cipő, amiben gyorsabban lehet közlekedni, mintha gyalogolnánk. A görkori a sima kori aszfaltra tervezett változata, a városban is rengetegen használják, mert gyors, biztonságos és könnyedén lehet vele fékezni. Utóbbi kettőben máris veri a szintén népszerű bicajt, sőt, mivel nem jármű, simán át lehet vele haladni a zebrán is, míg a bicikliről le kellene szállnunk és áttolni. A bicikli elegánsabb, és talán gyorsabb is, ám a görkorcsolya menőbb, és extravagánsabb.

Furcsállja, hogy minden évben autók sorakoznak a Hősök teréhez közeli Városligetnél? Nos, ők a korcsolyázók, akik télvíz idején, a Fővárosi Műjégpályán korcsolyáznak. Egészen picik is törik a jeget a pályán, fogva apa kezét, míg anya a pálya szélén tanul az oktatóktól korcsolyázni, vagy rosszabb esetben forralt bort iszogat a többi szülővel :)

A kettlebell egy nagyon érdekes sport, speciális eszközt nem igényel, persze magán a kettlebellen kívül :) Se különleges cipő, se nadrág, se semmi. Sőt, még csak az sem kell hozzá, hogy edzőterembe menjünk, és fizetnünk kelljen azért, hogy aztán ott 500-ért adjanak egy ásványvizet.:) Kényelmesen, hazai pályán is elkezdhetjük, tök egyedül! Más kérdés, hogy azért a kezdet kezdetén érdemes kikérni egy szakavatott véleményét, hogy segítsen nekünk kigondolni, milyen mozdulatsorozatokat végezzünk, hogy elérjük amit szeretnénk.

A kettlebell, más néven gyria nagyon egyszerű, hiszen tulajdonképpen csak a súlyzószerű eszköz emelgetése a lényeg. Hihetetlen, de 300-nál is több variációs lehetőségünk van a használatára, így aztán van miből válogatnunk. A kérdés az, hogy mi a célunk: fogyni akarunk, szálkásítani, izmosodni vagy csak általános erőnlétet fenntartani. A nehézségi fokot és intenzitást a cél szerint kell változtatnunk, minden típushoz megvan a konkrét mozgásfajta.

Lehet lóbálni, lehet vele hajolgatni ide-oda, mindenféleképpen megmozgat valamilyen izomcsoportot. Így tehát garantált az izzadás és az elfáradás, nincs ezzel baj. Mikor az ember futni megy, visz magával zenét, zsebkendőt, vizet, bérletet, kulcsot, égigérő vascsicsergőt stb. Ha kettlebellezni a szabadban kívánunk, a cuccainkat letehetjük magunk mellé, nem kell a gyűrűsujjunkra csavarni a kulcscsomót, ahogyan futáskor, és meg is tudunk törölközni közben nyugodtan. Nincs szükség folyamatos, intenzív mozgásra, amit "nem lehet" abbahagyni. A kettlebell egyik nagy előnye éppen ez, hogy nem kíván 1 órán át folyamatos mozgást, hiszen ez amolyan "lassú halál" kategóriába sorolható inkább: kicsit talán időigényesebb emiatt, de garantált a siker, ha kitartóan csináljuk.

Bár mint mondtam, különleges harcirucit nem igényel a kettlebellezés, ám megkönnyíti a dolgunkat egy lapostalpú edzőcipő, hogy tudjuk a sarkunkat terhelni. Ha nincs ilyen cipőnk, sebaj. Csak természetesen! Legyünk mezítláb, engedjük, hogy simogassa a lábunkat a pázsit, csak ne lépjünk kutyaaknába. Lehetőleg rövidnacit viseljünk, főleg ebben a nyári melegben, és főleg úgy, hogy a térdünknél nem szabad beleakadnunk semmibe a súlyzóval. Kesztyű használata indokolt azoknak, akik érzékenyek, vagy keményen, erőből edzenek, de ez sem kötelező, csak egy kis segítség. Törülköző vagy zsebkendő használata is ajánlott, nyilván jót tesz megtörölközni és inni egy kicsit az edzés közben/után.

Ha nincs edző felfogadására lehetőségünk, ami ebben a gazdasági helyzetben nem is csoda, nézzük meg a videót, amely 24 gyakorlatot mutat be, nehézségi fokok szerint haladva, és kövessük ezt. Később kombinálhatjuk edzésünket egy kör futással, vagy testünk csavargatásával is!

Ezzel a sporttal először kisgyermekként találkoztam, de nem úgy, hogy játszották néhányan az általános iskolai udvaron, hanem a Space Jam című akcióhorrorrajzfilmben láttam a Looney Toons szereplőket Michael Jordannal kosarazni. A film magával ragadott, másnap már volt matricaalbumom is, megint másnap elcseréltem a mindent verő Pókember bábum egy Tapsi Hapsi figurára... Pókember, ha ezt olvasod, tudd, hiányzol!

A kosárlabda egy nagyon jó csapatjáték, ahol a gyorsaság és a jó meglátás, valamint a precizitás a legfontosabb erények. Itt is, mint minden csapatsportban, lehet egyénieskedni, ám ezzel nem csak a csapattársak unszimpátiáját vívhatjuk de, ha el is ronthatjuk az egész játékot vele. A foci sem arról szól, hogy egy valaki elfut a szélen, aztán ellövi messzire (Robben). Kombinatív, sokpasszos játék, na az a szép! Ezért is csapatsport :)

A kosárlabdához alapvetően 3 tárgy kell: egy labda és két palánk + a pálya, ha azt tárgynak vesszük. Mondhatnánk, hogy viszonylag egyszerű játék, de azért ez így nem teljesen igaz. Figyelni kell arra, hogy ne induljunk kétszer, ne érjen a lábunkhoz a labda, hogy jól helyezkedjünk, és hogy ne ejtsük ki a kezünkből a labdát, ha már hozzánk került. Két csapat játszik, mindegyikben öt játékos van. Mivel folyamatosan rohangálni kell a pályán fel s alá, így elkélnek a cserék is. Kapus, ellenben a focival, hokival, vagy hát tulajdonképpen bármi más, labdával vagy koronggal játszott játékkal, nincsen! A palánk elég magasan van, hülyén nézne ki, ha egy kapus folyamatosan csak a gyűrűt védené...

Alapeleme a játéknak a labda pattogtatása, ugyanis előre csak így haladhat a támadás, hiszen kettőnél többet nem léphetünk a labdával. A testi kontakt a játékosok között nem engedett, dobás közben nem lehet úgy hátráltatni a másikat, hogy meglökjük, vagy a cipőnkkel arcon simítjuk. Felugrunk előtte, helyezkedésünkkel gátoljuk a labdás játékost a passzolásban, de ennyi, amit védőként tehetünk. Ha mégis szabálytalankodunk, akkor szabaddobással jön az ellenfél, vagy ugye büntetőt is elvégezhetnek, ha dobás közben faultolunk.

A pálya felfestése nagyon fontos, hiszen nem mindegy, honnan dobjuk a kosárra a labdát. A büntetőkért 1 pont jár, ha a 3-pontos vonalon belülről dobjuk be a labdát, akkor az 2 pontot ér, ha pedig a vonalon túlról, akkor 3 pontot szerzünk csapatunknak. Gyorsítja a játék iramát az, hogy a támadócsapat nem dobhatja a félpályájára vissza a labdát, így mindenkinek támadnia kell. Sőt, összesen 24 másodperc áll a rendelkezésükre, hogy gyűrűt találjanak a labdával, máskülönben a játékszer az ellenfélhez kerül, és ők támadhatnak tovább.

A kosárlabda az Egyesült Államokban a legnépszerűbb, az NBA jelenti a sport csúcsát. Tulajdonképpen ez a kosár NHL-je :) Európában egyre népszerűbb, jelenleg talán a spanyolok a legjobbak a kontinensen. Kis hazánkban nem a legnépszerűbb, ez tény, de a Szolnoki Olaj férficsapata, vagy a Sopron és a Pécs női csapata azért elég ismert mind idehaza, mind a nemzetközi porondon. Rátgéber Lászlót és Dávid Kornélt például nem hiszem, hogy sokaknak be kéne mutatni :) Remek kis sport tehát, ami nagyon jól leizzaszthatja a játékosokat. Ha pedig valaki elég magas, megtapasztalhatja a zsákolás nagyszerű élményét is!

A gördeszkázás főleg Tony Hawk óta elég népszerű mozgáslehetőség. Tulajdonképpen bárhol lehet űzni ezt a sportot, bár homokban vagy dzsungelekben elég nehézkes lenne. Viszont amíg vannak olyan őrült népek, mint az oroszok, akik feltalálták a jég alján való síelést is (a vodka megőrjíti őket), addig soha ne mondjuk, hogy soha. Valahol Szibériában már él egy medvevadász Vlagyimir, aki hamarosan rá fog jönni, hogyan is deszkázhatna egy sivatagban! És akkor még nem is szóltunk a finnekről, akik a sakkbokszot hívták életre...

Rengetegféle gördeszka létezik a világon, különbség köztük abban van, hogy más anyagból készültek, másféle fából vagy uránból, és másféle a formájuk. Ezek alapján elég nagy árkülönbségek is vannak 1-1 termék között, hiszen ha kanadai juharból készült egy legendás torontói mesterember keze által a deszka, akkor sejthetőleg drágább lesz, mint egy kínai nagyüzemben előállított, újrahasznosított fából készült és pandakönnyekkel (szigorúan csak örömkönnyekkel, mert örülnek a pandák, hogy a Kínai Népköztársaságban élhetnek) összeragasztott deszkaszerűség. A kerekek is lehetnek másmilyenek, hiszen ott azért eléggé könnyen elkopik az anyag, így ha hosszabb távra tervezünk egy gördeszkával, akkor érdemes többet áldozni rá.

A gördeszkázás egy olyan sport, ahol sajnos számít, hány kiló az ember. A mérleg néha hazudik, de a gördeszka soha. Ha ráállunk és az megreccsen, akkor azért inkább hanyagoljuk :) Fussunk sokat, izzadjunk, mint a ló, aztán ha megvan a gördeszka által megkívánt súly, akkor hódolhatunk szenvedélyünknek. Addig felejtős sajnos... Ilyesmi a görkorcsolya is, ha túl soknak találtatunk, akkor nem lesz olyan élvezhető, mint reméljük.

Manapság rájöttek az önkormányzatok, hogy szükség van szabadtéri gördeszkázási lehetőségekre, így pl. a Deák téren elég jó kis pályákat alakítottak ki. A legszebb öröm a káröröm: szokták mondani. Elég sűrűn van dolgom a Deák környékén, és sokszor látom, ahogy a lányoknak imponálni próbáló 30 kilós fiúk igyekeznek trükközni, és akkorákat esnek, hogy szinte kettétörnek - a lányok sajnálkoznak, én pedig vadul, gusztustalan módon nevetek. Helytelen, tudom.

Egy kis ügyességgel, és sok-sok gyakorlással jó kis móka a gördeszkázás, de aki fél az eséstől, annak azért nem tanácsos elkezdeni.

"Üsd, vágd, nem apád, nem anyád" - kábé erről szól a boksz, annyi kivétellel, hogy a lábakat nem használjuk, csak sasszézásra :) Persze ez így nagyon le van egyszerűsítve, de hát erről van szó, ha belegondolunk.

Nagyjából az történik a ringben, hogy két, viszonylag izmos azonos nemű ember megpróbálja kiütni a másikat, vagy több ütést mérni az ellenfelére, hogy aztán a végén pontozással nyerjen. Néhány jól sikerült ütés végleges lehet, hiszen ha jól meg tudja az egyik bokszoló sorozni a másikat, akkor az eldől, mint egy krumpliszsák.

Van sokféle kategória, hiperpehelysúly, középsúly és atombrutálsúly, mindegyikben más tömegű bokszolók. Ez elég logikus, mert hát gondoljunk bele, mondjuk valamelyik Klichko mit művelt volna Koko arcával... Még most is próbálnák valahogy visszaplasztikázni emberszerűvé. Úgyhogy szét kell szedni bizony ilyen kategóriákra az embereket, hogy ne legyen kivégzés egy meccs. Így is van persze, hogy a tudásbeli különbségnek hála (vagy mert egyszerűen csak erősebb) az egyik tag rongyosra püföli a másik pofiját.

Alapvetően a szabályok elég egyszerűek, hiszen csak ütni kell az aktuális ellenfelet, és próbálni kivédeni az ő támadásait. A meccsekre fel kell ugye készülni, erre külön bokszzsákok, pofozógépek kellenek, az edzőpajtiknak ütésvédő kesztyűk és ilyesmik. A profi szinteken nincsen fejvédő, csak a bokszkesztyű meg a nagyon szekszi rövidgatyók a közeli kínai turkálókból, de az amatőröknél nem ritka a fejvédő. Nem azért, mert ők nem annyira tigrislelkűek, mint a 100-szor tapasztaltabb kollégáik, hanem egyszerűen csak fizikálisan gyengébbek, egy-egy jól irányzott ütés komoly következményekkel járhat. Menetekre van osztva a meccs, minden menet néhány perces, a menetek között pedig van egy kis idő szusszanni, vért köpni és sírni az edzőnek, hogy "Baszki, ez meg fog ölni!". Utána jön a "ding-ding", és kezdődik a következő menet. A legmagasabb szinteken 12 menetet küzdenek végig a bokszolók, a többiek 10-et, 8-at vagy még kevesebbet, ha jól tudom, megegyezés alapján.

Ha az egyik fél edzője úgy látja, protezsáltja erősen vesztésre áll, bedobhatja a türcsit, hogy ezzel megmentse emberét a totális K.O.-tól. Ilyenkor ő nyilván elveszti a harcot, de legalább túléli, és hamarabb felépül, mintha az orrát a tarkójára ütnék. Sokszor csak nagyon kicsi különbség van a két fél között, ilyenkor a pontozóbírák kerülnek előtérbe a meccs végén, és ők döntik el, kié volt a küzdelem. A bíró pedig felemeli a győztes kezét, aki örömittasan, kifejezéstelenné vert arcával megpróbál mosolyogni és nyilatkozni a tévés riportereknek. Ez hol sikerül, hol nem :)

Nagyon jó kondi, kitartás, erős lélekjelenlét és gyorsaság, kb. ezekre van szüksége egy bokszolónak. Ha valamelyik hiányzik, könnyen lehet, hogy nem sűrűn fogják felemelni a kezét, csak amikor az orvos beszúrja az infúzióját. Kemény sport ez, csak a legerősebbeknek ajánlott!

Amerikában ez a sport annyi embert mozgat meg, mint a kosárlabda. Hogy csinálja? Hát egyrészt úgy, hogy az USA híres arról, hogy mindenféle sportot felkarol, főleg a csapatsportokat, másrészt pedig bizony elég élvezetes tud lenni. Európában nem annyira népszerű, de ugyanakkor Japánban bolondulnak érte, igaz, ott imádják a csipogó, villogó kicsi pokémonokat is. Japán mellett szól azonban mégiscsak, hogy megálmodták a Dragonball-t nagy respect érte! Hazánkban nem a legismertebb játék, ez is tény, ám ki hitte volna, még válogatottunk is van!

Összességében aki látott már amerikai filmeket (kevés olyan van, aki nem), az tudja, miről szól ez a játék: két csapat egy négyzetszerű pályán futkározik, az egyik dobja a labdát, a másik megpróbálja elütni, és ha elütötte, nagykirály, de csak akkor, ha az ellenfél játékosai nem kapják el a labdát. Ha elkapják, akkor jön a drámai futás a pálya végéig, ahol jöhet a még drámaibb becsúszás, amit a bíró "Bent vaaaaaaan!" vagy "Kint vaaaaaaaaan!" kiáltással értékel. Kb. ennyi lenne, ám azért a szabályrendszer kicsit bonyolultabb, pl. a kiesési rendszer, mikor hova kell dobni és ilyenek. Az ember hamar belejön azért, ha ráérez az ízére.

A pályán kívül van néhány eszköz, amire azért szükség van a játékhoz, így az ütő, a labda, a kesztyű és mivel a védelem az első, a sisak, hiszen ha a labda eltalálja a fejünket, nagyon közelinek érezzük az Orion-övet. Két csapat kell a meccshez, és egy bíró is kéne, mert ha valamely csapat bíráskodik, akkor azért ez nehezen lesz objektív döntéshozó szerv.

A videó megmutatja, miért is kell védőcucc a játékhoz... A galamb olyan volt, mint Batman: bátor és vakmerő.

Mindig hallani a filmekben, hogy a harcművészet nem arról szól, hogy szétverik egymást az emberek. A harcművészet önvédelem, segíti megvédeni az embereket, nem a csonttörés egyik eszköze.

Én Bruce Lee filmjeit még bizony láttam, és onnan az jött le, a pusztítás egyik legmenőbb formája a HÁÁÁÁÁ-JÁ! Ninják, szamurájok, sudokuk :D Tény ami tény, a nagymesterek azt mondják, az igazi harcművész nem öl vagy verekedik csak úgy, csak ha nagyon muszáj. Mivel ők a mesterek, így azért mégiscsak jobb, ha elhisszük nekik (különben még megvernének).

Megannyi formája van, melyek szinte mind a Távol-Keletből erednek. Kína, Korea (a régi szép idők Koreája, mikor még csak egy létezett), Japán főleg. Gondoljunk csak az aikidora, kung-fura, tai-chire, karatére, judora, taekwon-dora és a többi, hangzatos nevű harcművészetre. Ugyanakkor ott van a brazil capoeira, vagy éppen a magyar baranta. Régen azt hittem, a karaoke is egy ilyen harcművészet, mint kiderült, tévedtem... És még messze nem soroltuk fel az összeset! A többségük elég látványos, ugyanakkor nagyon veszélyes is. Nem azért, mert bármikor elszabadulhat egy KAMEHAMEHA, hanem mert az ember rosszul ér a másikhoz, szerencsétlenül esik a földre, és bámmm, lehet, hogy valamelyik fél egy életre megnyomorodik. Óvatosan kell hát űzni ezeket a nemes sportokat. Mindnek megvan a saját, külön felszerelése, gondolok itt pl. karate vagy judo ruhákra, thai-boksz zsákokra, vagy mindenféle ütő- és rúgópajzsokra.

Kis hazánkban számos hely van, ahol a harcművészet szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek, főleg mivel egyre népszerűbbek ezek a sportágak. Sokaknak megtetszenek a mozdulatok, ez pedig teljességgel érthető, hiszen elég sok nagyon gizda tud lenni :) Elég fárasztó mozgás, hiszen megterhelő, ha az ember egész testét kell használja egy körbepörgőrúgásnál vagy egy ninja támadás kivédésénél.

Összességében elmondható, nagyon tiszteletreméltó, ha valaki egy harcművészeti ágazatban ügyes, jól küzd, ám még egyszer hangsúlyoznunk kell, kellően veszélyes is. Ám éppen a veszélyessége miatt mondhatjuk, hogy tiszteletreméltó, ha valaki mégis bátorkodik ilyeneket sportolni.

Még itt a végén megjegyzem, hogy ha már harcművészet, szerintem Bruce Lee után mindenki Gokura gondol :) A videó így hozzá kapcsolódik, jó szórakozást!

Ez az a sport, amit a téren mindenki játszott anno (persze a foci mellett). Szinte az összes posztkommunista játszótéren ott virított egy vagy két beton pingpongasztal, amire jó esetben rá volt építve egy "háló" is. Ugyanakkor a ping-pong egyben az a sport is, amit szinte lehetetlen közvetíteni, hiszen mikor 2 játékos belelendül, nem nagyon lehet követni a kicsi fehér labdát a szemünkkel...

A ping-pong igazán egyszerű játék, semmi bonyolult szabály: egyszer az egyik oldalt álló játékos üti el a labdát az ütőjével úgy, hogy az csak az ellenfél oldalán pattanjon, másszor a másik játékos üti el ugyanígy. Semmi extra. Szerválni keresztbe kell (nem kell a vallást belekeverni), úgy, hogy mindkét oldalon pattanjon egyet a labda. A hálót szervánál nem érintheti a labda, ellenben utána, a játék közben bármikor lehet "necces" labdákkal operálni.

Vidám, ám az ellenfél számára dühítő eleme a játéknak a "csusza", amikor az asztal szélét találja el a labda. Ezt aztán elég nehéz visszaadni, báááár, meg lehet oldani, ha valaki legalább olyan jó a ping-pongban, mint én :D

Ha valaki 5-öt szervált zsinórban, akkor a másik fél jön 5 szervával. Egy jól eltalált szerva a ping-pong egyik alapja, mert ha nem is tudunk utána az ellenfél labdáira jól reagálni, a mi gyors szerváinkkal legalább pariban lehetünk :) A játék pedig általában 21 pontig zajlik, és 2 poénos, tehát 2 ponttal kell nyerni legalább.

Lehet ketten, de négyen is játszani, ez a páros játék. Sőt, van egy játék, a "Forgó", amikor bármennyien játszhatnak. Ennek a végén 1 vs. 1 játszik a két még bent maradt játékos egy sima 3 vagy 5 pontos játékot. Mindez különösen jó, ha "vetkőző forgót" játszunk, tehát az 1 az 1 elleni játék során minden bebukott pont után leveszünk egy ruhaneműt :D

A fallabda, más néven squash egy olyan sport, ami 10 perc alatt meggyilkol, ha ügyesen csinálja az ember. Ha nem annyira ügyesen, akkor el lehet játszani egy órát, vagy akár többet is, de a végére biztosan elfáradunk. Ha csak a sporteszközöket nézzük, amik kellenek hozzá, azt hihetnénk, hogy ez tenisz. Ám van különbség, hiszen az ütők másabbak mind súlyukat, mind pedig formájukat tekintve. A labda sem ugyanolyan, hiszen míg a teniszben a szép zöld szőrös labdát ütögetik, addig a fallabdában egy apró gumibogyót.

Viszonylag kicsi, fedett terem kell hozzá, két ember két ütővel és egy elég kicsi gumilabda. Egyszerű játék, rá kell ütni a falra a bogyót, ami szépen lassan bemelegszik, és egyre jobban kezd pattogni. Csak arra kell igazából ügyelni, hogy a pályán a szemben lévő falon a két felső piros csík közé szerváljunk úgy, hogy az utána pattanás nélkül "beleessen" az ellenfél négyzetébe, ahol áll és várja a szervát.

A szerva után már lehet csapkodni bárhova, az alsóbb csík fölé is (mivel 3 piros vonal van felfestve a szemben lévő falra), de a vonalakhoz ne érjen hozzá a labda, mert az már hiba. Használhatjuk a plexi falat is, a hátunk mögötti átlátszó falat, bár onnan azért nehezebb eltalálni a csíkozott falat.

Akkor érvényes az ütés, ha az eltalálja a főfalon a csíkok közötti területet. Hogy ezt hogyan érjük el, tök mindegy, lehet nyugodtan szívózni is: lágyan megütjük az ütővel a labda alját, hogy az hulló falevélként érje el a falat, így nyilván kisebb ívben fog utána pattanni. Fontos a jó helyezkedés is, mindig mozogni kell, ha megállunk, az ellenfél kihasználhatja ezt, és a tőlünk legtávolabbi helyre ütheti a lasztit. Éppen ezért olyan fárasztó, mert folyamatosan kell mozogni :)

Mivel elég sok mozgást kíván ez a játék, így nyilván az ízületeket is jobban igénybe veszi. A térd és a boka, valamint, mivel a kezünkkel csapkodunk, a csuklónk és a könyökünk is "veszélyben" van. Nem a fukushimai atomerőmű miatt, hanem mert az aktív használat miatt ezek megjajdulhatnak. A térd az ember egyik legsérülékenyebb része szerintem, így esetlegesen egy térdvédő nem árthat. A koreai háború óta nekem is használnom kell sajnos, nélküle nem mozgok oly magabiztosan. Egy sima fásli is ad némi magabiztosságot. Plusz, ami még ajánlott lehet a fallabdázóknak, az egy csuklószorító, mert aki izzadékony, arról nem patakokban, folyókban fog folyni a víz, és akkor azért jó, ha le tudjuk törölni a homlokunkat :) Nagyon jó fogyasztó sport!

Sajnos jelenleg még nincs túl sok squash pálya az országban, de azért van pár, tehát aki kipróbálná, azért van rá lehetőség. Azoknak ajánlanám főleg, akik bírják a strapát és szeretnek izzadni :)