A röplabda a nyár játéka szerintem. Dög meleg, strand, vagy valami vízpart, homokos pálya (de nem homoszexuális), 4-6 ember, és máris mehet a játék!
Nagyon jó szórakozást nyújthat a röplabda a vízben is, ha ki van feszítve egy háló a medencében, vagy, mint néhány helyen a Balatonban is. Bár itt ugye akadályozva van a sörözés, ami a szárazon azért megoldható, ha gyakorlott röpis az illető. Nem sok minden kell a játékhoz, hiszen ha megvagyunk rá elegen, akkor csak egy labda és egy háló kell, aztán már mehet is a játék. A hagyományos értelemben azonban a röplabda teremben játszandó, és van külön férfi és női ága is.
A szabályai nagyon egyszerűek, nagyjából szerintem mindenki tisztában is van velük, de röviden azért tekintsük át, hátha valaki most először hall erről a nemes játékról. Két csapatra oszlunk, mindegyikben ugyanannyi játékos. A számok eltérnek, már 2 vs. 2-ben is lehet játszani, de profi szinten, hivatalos mérkőzéseket 6 játékossal játszanak, és ugyanennyi cserejátékos is van. A lényeg az, hogy a labdát kézzel átüssük a háló túloldalára úgy, hogy az lepattanjon egyet, és ne érje el egyetlen játékos sem az ellenfél csapatából. Ehhez értelemszerűen jól kell tudni helyezni a labdát, megfelelő erővel kell megütni, és ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy az ellenfél ne tudja visszaadni a lepattanó labdát. Lehet trükközni, váratlanul passzolni, adogatni a háló előtt és hirtelen lecsapni a labdát, hogy ne legyen ideje a hálón túllévőknek lereagálni az eseményeket. A játék mindig szervával indul, ekkor a leghátul lévő játékos feldobja a labdát és egy karatekörbepörgőütéssel, ninja kiáltással átüti a labdát az ellenfél térfelére. Ha nem tudják visszaadni a szervát, akkor az egy ász ütés volt :) Ha lepattant az ellenfélnél a labda, és nem tudták azt visszaütni, akkor pont jár a mi csapatunknak. Összesen 25 pontot kell szerzeni, hogy egy játszma véget érjen, és minimum két ponttal kell megnyerni azt. A mérkőzés öt játszmából áll összesen.
Fontos továbbá, hogy az ellenfél nyilván védekezhet, méghozzá úgy, hogy megpróbál sánccal hárítani. Ez azt jelenti, hogy a hálónál lévő játékosok ugrálnak, kezüket teljesen kinyújtják, és ezáltal megpróbálják blokkolni a feléjük repülő labdát. Az ellenfél játékosai, tehát a fogadó csapat játékosai maximum háromszor érinthetik a labdát, mielőtt visszajuttatnák azt a szerváló csapat térfelére. A sáncolás ebbe nem számít bele.
A legfontosabb poszt talán a pelenkaemberé, a liberóé. A liberó az, aki kisebb az átlagnál, ámde tehetséges, ezért benne van a csapatban :) Mivel a sáncembereknél elvárás, hogy magasak legyenek, a kisebbek tulajdonképpen kiszorulnak a játékból. Nos, a liberó poszt nekik van kitalálva :)
Van tehát strandröplabda, és sima, szárazföldi röplabda is. Mindkettő elég élvezetes, de a strandröpi talán azért jobb, mert ott az ember rögtön össze tudja kapcsolni a játékot a pihenéssel és a sörrel, míg a teremben megvívott játék során ez nem annyira szokásos. Persze ha olyan a közösség, akkor az is lehet ugyanolyan móka :)
