Sportblog

Nyáron ne a nyári sportokról beszéljünk, majd beszélünk azokról télen, amikor azon fogunk nyafogni, milyen hideg van, és milyen jó volt nyáron. És ne csóválják a fejüket, így lesz. Nézzenek vissza majd egy unalmas december végi napon, és akkor cáfoljanak!:) Tudják, amikor elmúlt majd a Karácsony, és eltették, vagy továbbajándékozták a zoknikat és tusfürdőket, amiket a rokonok gondosan, személyre szólón választottak ki a kisboltban, és megették az utolsó beiglit...de mégsincs még Szilveszter, na akkor gondoljanak a meleg nyári sportokra:) Nyáron legalább kimehet az ember a szabadba. Sokan mondják, hogy télen pl. lehet úszni meg futni, de szerintem egyszerűen csak mániákusok. Állandó torokgyulladás, középfülgyulladás és nátha mellett nehezen fognak majd snowboardozni is.

Pedig ez a lényeg, ez a témánk most: a hódeszkázás. Nyitott ablaknál félmeztelenül pihegve veszem a levegőt, ahogy írok. Este van, iszonytató meleg. Pedig ma már esett. Elképzelem a havat, azt, hogy hideg van. Fel sem tudom már idézni, milyen Budapest, ha nem a világ második legmelegebb városa épp. Elképzelem a havat, meg a lesiklás örömét...lássuk, mi a snowboard, azaz a hódeszka!

A snowboard (hódeszka) olyan eszköz, amely nagyon hasonlít használatát tekintve a sílécre. Csak a fiatalok körében sokkal menőbb. A síléctől jóval szélesebb táblaformájú deszkáról van szó, bár ugyanúgy lehet vele a havon siklani. Az eszköz használata sportággá fejlődött a kifejlesztése óta. Már a 19. század második felében divatos volt a havas lejtőkön gyakorolt rekreációs sporttevékenység: a századfordulón pedig megjelent Toni Lenhardt találmánya, a monogleiter. Ez a snowboard elődjének tekinthető. Olyannyira népszerűvé vált, hogy versenyeket is szerveztek és 1914-ben Bruck an der Mur-ban megrendezték az első monogleiter világbajnokságot is. Aztán schnitt, és mint akit elvágtak. Aztán 1950-ben megjelent a mostanában ismert hódeszka és világsport lett belőle. A snowboard az elmúlt 30 évben a legdinamikusabban fejlődő téli sportággá nőtte ki magát. 

Mire van szükségünk egy sikeres lesikláshoz? Egyensúlyra! Ezt már gyerekként megtanulhatjuk. Kevésbé elméleti síkon mozogva pedig kell hozzá egy deszka. Ha ez megvan, öltözzünk fel jól, vegyünk fel térdvédőt, könyökvédőt. Valami speckó sisak sem árthat, mert ha estünkben nagyon közelről nézzük meg a talajt, akkor védőfelszerelés nélkül fájdalmat érezhetünk... Téli ruhát, mint a sapka, rövid sál, kesztyű szintén javallott, hogy felvegyünk. Lehetőleg olyan kesztyű, hogy ha megütjük magunkat, ne törjön el az ujjunk, tehát ne a 300 Ft-os Stadionok metró előtt kapható zsenília anyagúval nyomuljunk. Újgazdagok közt az amúgyis ciki, és hát ki más megy snowboardozni ebben a válságban? :) Vegyünk fel speciális cipőt is ehhez a sporthoz.

Elnézve a korábbi posztokat a blogon, úgy tűnhet, hogy én minden sportot egyformán szeretek. A snowboard és a sí kivétel. Ezekben így érzem magam, pontosan így érzem magam. Talán kivéve Ms. Jones vagy Mrs. Darcy (?) terhesparáját.

A röplabda a nyár játéka szerintem. Dög meleg, strand, vagy valami vízpart, homokos pálya (de nem homoszexuális), 4-6 ember, és máris mehet a játék!

Nagyon jó szórakozást nyújthat a röplabda a vízben is, ha ki van feszítve egy háló a medencében, vagy, mint néhány helyen a Balatonban is. Bár itt ugye akadályozva van a sörözés, ami a szárazon azért megoldható, ha gyakorlott röpis az illető. Nem sok minden kell a játékhoz, hiszen ha megvagyunk rá elegen, akkor csak egy labda és egy háló kell, aztán már mehet is a játék. A hagyományos értelemben azonban a röplabda teremben játszandó, és van külön férfi és női ága is.

A szabályai nagyon egyszerűek, nagyjából szerintem mindenki tisztában is van velük, de röviden azért tekintsük át, hátha valaki most először hall erről a nemes játékról. Két csapatra oszlunk, mindegyikben ugyanannyi játékos. A számok eltérnek, már 2 vs. 2-ben is lehet játszani, de profi szinten, hivatalos mérkőzéseket 6 játékossal játszanak, és ugyanennyi cserejátékos is van. A lényeg az, hogy a labdát kézzel átüssük a háló túloldalára úgy, hogy az lepattanjon egyet, és ne érje el egyetlen játékos sem az ellenfél csapatából. Ehhez értelemszerűen jól kell tudni helyezni a labdát, megfelelő erővel kell megütni, és ugyanakkor ügyelni kell arra is, hogy az ellenfél ne tudja visszaadni a lepattanó labdát. Lehet trükközni, váratlanul passzolni, adogatni a háló előtt és hirtelen lecsapni a labdát, hogy ne legyen ideje a hálón túllévőknek lereagálni az eseményeket. A játék mindig szervával indul, ekkor a leghátul lévő játékos feldobja a labdát és egy karatekörbepörgőütéssel, ninja kiáltással átüti a labdát az ellenfél térfelére. Ha nem tudják visszaadni a szervát, akkor az egy ász ütés volt :) Ha lepattant az ellenfélnél a labda, és nem tudták azt visszaütni, akkor pont jár a mi csapatunknak. Összesen 25 pontot kell szerzeni, hogy egy játszma véget érjen, és minimum két ponttal kell megnyerni azt. A mérkőzés öt játszmából áll összesen.

Fontos továbbá, hogy az ellenfél nyilván védekezhet, méghozzá úgy, hogy megpróbál sánccal hárítani. Ez azt jelenti, hogy a hálónál lévő játékosok ugrálnak, kezüket teljesen kinyújtják, és ezáltal megpróbálják blokkolni a feléjük repülő labdát. Az ellenfél játékosai, tehát a fogadó csapat játékosai maximum háromszor érinthetik a labdát, mielőtt visszajuttatnák azt a szerváló csapat térfelére. A sáncolás ebbe nem számít bele.

A legfontosabb poszt talán a pelenkaemberé, a liberóé. A liberó az, aki kisebb az átlagnál, ámde tehetséges, ezért benne van a csapatban :) Mivel a sáncembereknél elvárás, hogy magasak legyenek, a kisebbek tulajdonképpen kiszorulnak a játékból. Nos, a liberó poszt nekik van kitalálva :)

Van tehát strandröplabda, és sima, szárazföldi röplabda is. Mindkettő elég élvezetes, de a strandröpi talán azért jobb, mert ott az ember rögtön össze tudja kapcsolni a játékot a pihenéssel és a sörrel, míg a teremben megvívott játék során ez nem annyira szokásos. Persze ha olyan a közösség, akkor az is lehet ugyanolyan móka :)

A roller kifejezés az angol roll szóból ered, ami gördülést, suhanást jelent.  A suhanás pedig az az állapot, amit 4, kellemesen behűtött sör után érzünk a tűző Napon. A roller egy kereken gördülő fémlemez, avagy egy nyeles gördeszka. Egy lábbal lépünk rá, így hajtjuk magunkat a másikkal. Ha menőzni akarunk, mindkét lábunkat feltéve gurulhatunk is. Annyira szépen hangzik, nem? A rock n roll kifejezés is valami ilyesmit jelentett eredetileg: zúzós zenét játszottak régen a rokkerek. Nem olyanokat, mint manapság. Hát őket biztosan majd más öleli át, mert nem igazi rockzenekar.

Gyerekkoromban még sok kicsi gyerek élt a kerületben, ahol laktunk. Négy darab 2 emeletes házból az összes gyerek hétvégente kivonult a házak közötti térre és játszottunk. Néha ragacslabdáztunk, volt, hogy kosaraztunk, de – be kell vallanom- volt olyan is, amikor a Vészhelyzet egy-egy epizódját játszottuk el. Egyszer a tárolóban kutakodva találtam két ütőt, amiről azt hittem, teniszütők. Felvittem a szüleimnek megmutatni, hogy mik ezek, és anyukám nevetve mesélte, hogy ezek az ütők húsz évvel idősebbek nálam. Tanulmányútról hozta a nagy, vörös Szovjetunióból. Ám nem kell aggódni, nem káder volt ő, csak egyetemi ösztöndíjas. Legalábbis a 3/3-as jelentés alapján. Néha kihordtam az ütőket játszani, de sose szerettem igazán. Aztán eltelt 15 év, és most nyáron lementünk egy régi harcostársammal ütögetni a tollaslasztit kicsit. De most már beleszerettem. Olyannyira, hogy már elhoztam magammal a lakásomba is, hogy majd játszunk vele, ha lesz időnk. Időnk lenne is, de még helyet nem találtunk rá itt az ötödik kerület szívében. Bár néha mikor bezárnak a minisztériumok (jellemzően pénteken délben…), akkor gyakorlatilag az utcán is lehetne ütögetni. Ja, de biztosan van valami jó kis rendelet rá, hogy utcán nem szabad boldognak lenni! :)

Ülök a szobában, a behúzott függönyök mögött nyitva az ablak. Ömlik be a meleg, egyenesen az arcomba. Kimegyek az erkélyre, hogy megnézzem, mennyit mutat a hőmérő. A higanyszál 37 fokig kúszik, a házak felett fodrozódik a levegő, hömpölyög a levegő, sehol egy szellő. Jobbra nézek, hirtelen meglátom a télről félretett szánkónkat és felderül fásult agyam. :) Imádom a telet! Imádom a havat, a nagy sétákat, ahogy a Lánchídon megmarad a hó, ahogy a kettes villamos karácsonyi fényekben pompázik esténként, és a várakozást az ünnepekre. Azt, amikor a szüleimmel együtt díszítjük a fát (minden évben kimarad az égősor, ezért le kell bontani a fát, majd újradíszíteni). Ahogy sütit eszünk, és kiválasztjuk a távoli ismerősöknek a megszokott ajándék tusfürdőket és zoknikat. :)