Sportblog

Gyerekkoromban még sok kicsi gyerek élt a kerületben, ahol laktunk. Négy darab 2 emeletes házból az összes gyerek hétvégente kivonult a házak közötti térre és játszottunk. Néha ragacslabdáztunk, volt, hogy kosaraztunk, de – be kell vallanom- volt olyan is, amikor a Vészhelyzet egy-egy epizódját játszottuk el. Egyszer a tárolóban kutakodva találtam két ütőt, amiről azt hittem, teniszütők. Felvittem a szüleimnek megmutatni, hogy mik ezek, és anyukám nevetve mesélte, hogy ezek az ütők húsz évvel idősebbek nálam. Tanulmányútról hozta a nagy, vörös Szovjetunióból. Ám nem kell aggódni, nem káder volt ő, csak egyetemi ösztöndíjas. Legalábbis a 3/3-as jelentés alapján. Néha kihordtam az ütőket játszani, de sose szerettem igazán. Aztán eltelt 15 év, és most nyáron lementünk egy régi harcostársammal ütögetni a tollaslasztit kicsit. De most már beleszerettem. Olyannyira, hogy már elhoztam magammal a lakásomba is, hogy majd játszunk vele, ha lesz időnk. Időnk lenne is, de még helyet nem találtunk rá itt az ötödik kerület szívében. Bár néha mikor bezárnak a minisztériumok (jellemzően pénteken délben…), akkor gyakorlatilag az utcán is lehetne ütögetni. Ja, de biztosan van valami jó kis rendelet rá, hogy utcán nem szabad boldognak lenni! :)

Gyerekkoromban mindig tele voltam kék-zöld foltokkal, sokszor zúgtam el bicajjal, estem el a lépcsőn, csúsztam meg a sárban. Ez sajnos a mai napig így van. Futás közben néha kimegy a bokám, a villamosról lecsúszom, a lépcsőkön felfelé esem, röplabdázás közben kövekbe rúgok bele. Egyszóval béna maradtam. De annyit azért már megtanultam, hogy sporthoz mindig használunk protektort.

A fallabda, más néven squash egy olyan sport, ami 10 perc alatt meggyilkol, ha ügyesen csinálja az ember. Ha nem annyira ügyesen, akkor el lehet játszani egy órát, vagy akár többet is, de a végére biztosan elfáradunk. Ha csak a sporteszközöket nézzük, amik kellenek hozzá, azt hihetnénk, hogy ez tenisz. Ám van különbség, hiszen az ütők másabbak mind súlyukat, mind pedig formájukat tekintve. A labda sem ugyanolyan, hiszen míg a teniszben a szép zöld szőrös labdát ütögetik, addig a fallabdában egy apró gumibogyót.

Viszonylag kicsi, fedett terem kell hozzá, két ember két ütővel és egy elég kicsi gumilabda. Egyszerű játék, rá kell ütni a falra a bogyót, ami szépen lassan bemelegszik, és egyre jobban kezd pattogni. Csak arra kell igazából ügyelni, hogy a pályán a szemben lévő falon a két felső piros csík közé szerváljunk úgy, hogy az utána pattanás nélkül "beleessen" az ellenfél négyzetébe, ahol áll és várja a szervát.

A szerva után már lehet csapkodni bárhova, az alsóbb csík fölé is (mivel 3 piros vonal van felfestve a szemben lévő falra), de a vonalakhoz ne érjen hozzá a labda, mert az már hiba. Használhatjuk a plexi falat is, a hátunk mögötti átlátszó falat, bár onnan azért nehezebb eltalálni a csíkozott falat.

Akkor érvényes az ütés, ha az eltalálja a főfalon a csíkok közötti területet. Hogy ezt hogyan érjük el, tök mindegy, lehet nyugodtan szívózni is: lágyan megütjük az ütővel a labda alját, hogy az hulló falevélként érje el a falat, így nyilván kisebb ívben fog utána pattanni. Fontos a jó helyezkedés is, mindig mozogni kell, ha megállunk, az ellenfél kihasználhatja ezt, és a tőlünk legtávolabbi helyre ütheti a lasztit. Éppen ezért olyan fárasztó, mert folyamatosan kell mozogni :)

Mivel elég sok mozgást kíván ez a játék, így nyilván az ízületeket is jobban igénybe veszi. A térd és a boka, valamint, mivel a kezünkkel csapkodunk, a csuklónk és a könyökünk is "veszélyben" van. Nem a fukushimai atomerőmű miatt, hanem mert az aktív használat miatt ezek megjajdulhatnak. A térd az ember egyik legsérülékenyebb része szerintem, így esetlegesen egy térdvédő nem árthat. A koreai háború óta nekem is használnom kell sajnos, nélküle nem mozgok oly magabiztosan. Egy sima fásli is ad némi magabiztosságot. Plusz, ami még ajánlott lehet a fallabdázóknak, az egy csuklószorító, mert aki izzadékony, arról nem patakokban, folyókban fog folyni a víz, és akkor azért jó, ha le tudjuk törölni a homlokunkat :) Nagyon jó fogyasztó sport!

Sajnos jelenleg még nincs túl sok squash pálya az országban, de azért van pár, tehát aki kipróbálná, azért van rá lehetőség. Azoknak ajánlanám főleg, akik bírják a strapát és szeretnek izzadni :)