Ez az a sport, amit a téren mindenki játszott anno (persze a foci mellett). Szinte az összes posztkommunista játszótéren ott virított egy vagy két beton pingpongasztal, amire jó esetben rá volt építve egy "háló" is. Ugyanakkor a ping-pong egyben az a sport is, amit szinte lehetetlen közvetíteni, hiszen mikor 2 játékos belelendül, nem nagyon lehet követni a kicsi fehér labdát a szemünkkel...
A ping-pong igazán egyszerű játék, semmi bonyolult szabály: egyszer az egyik oldalt álló játékos üti el a labdát az ütőjével úgy, hogy az csak az ellenfél oldalán pattanjon, másszor a másik játékos üti el ugyanígy. Semmi extra. Szerválni keresztbe kell (nem kell a vallást belekeverni), úgy, hogy mindkét oldalon pattanjon egyet a labda. A hálót szervánál nem érintheti a labda, ellenben utána, a játék közben bármikor lehet "necces" labdákkal operálni.
Vidám, ám az ellenfél számára dühítő eleme a játéknak a "csusza", amikor az asztal szélét találja el a labda. Ezt aztán elég nehéz visszaadni, báááár, meg lehet oldani, ha valaki legalább olyan jó a ping-pongban, mint én :D
Ha valaki 5-öt szervált zsinórban, akkor a másik fél jön 5 szervával. Egy jól eltalált szerva a ping-pong egyik alapja, mert ha nem is tudunk utána az ellenfél labdáira jól reagálni, a mi gyors szerváinkkal legalább pariban lehetünk :) A játék pedig általában 21 pontig zajlik, és 2 poénos, tehát 2 ponttal kell nyerni legalább.
Lehet ketten, de négyen is játszani, ez a páros játék. Sőt, van egy játék, a "Forgó", amikor bármennyien játszhatnak. Ennek a végén 1 vs. 1 játszik a két még bent maradt játékos egy sima 3 vagy 5 pontos játékot. Mindez különösen jó, ha "vetkőző forgót" játszunk, tehát az 1 az 1 elleni játék során minden bebukott pont után leveszünk egy ruhaneműt :D